Könyvek csatája

Lesd meg a csatát, hogy megtudhasd a végén, melyik könyv 2014 legjobbja! - Könyvek csatája
Értesülni akarsz a legfrissebbekről a csatával kapcsolatban? Nézd a külön erre készített oldalt! - Könyvek csatája - Frissek

2014. szeptember 20., szombat

Könyvek csatája - Disztópiák 7.kör

Sok késéssel, de újra itt a Könyvek csatája! Ugyan magyarázkodhatnánk, hogy mégis miért nem volt több hétig semmi hír a csatáról, de semmi értelme nem lenne, hiszen az iskola már eleve egy indok, nemdebár? Ezt inkább hagyjuk. Viszont, ez az egyik legizgalmasabb kör, ugyanis itt nem csak a sorsdöntő szavazás veszi kezdetét, hanem a következő kategória kinevezése, és a könyvek beszavazása! Ugye, hogy még mennyi minden vár ránk? Akkor hajrá, és tudjuk még, hogy a disztópiák közül, melyik könyv érdemeli majd ki a nyertes helyet! Újra itt.

Jennifer L. Armentrout: Opál

A bejegyzés spoileres lehet az előző kötetekre nézve!
Szerző: Jennifer L. Armentrout
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2014
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 452
Sorozat: Luxen sorozat
A mű eredeti címe: Opal
Fülszöveg:
Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. 
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. 
Soha többé nem kételkedem benne és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. 
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. 
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. 
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink de nem fordulunk vissza. 
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. 
Egységben az erőnk és ezt ők is tudják. 



Opál
Mások véleménye:

"Minden egyes sora ragyogó volt! Imádtam az Opált! Lenyűgöző, érzéki, izgalmas! Örömmel csatlakozom a Daemon-rajongók csapatához!"
- Nancy Holder, bestseller szerző

1.

– Késztetést érzek, hogy megjelöljem a területemet.
– Hallgass el!
– Jaj, imádom, amikor felfújod magad! Nagyon szexi.
– Javíthatatlan vagy.

2.

– Pizsamaparti van? És engem meg se hívtatok?

Nem. Nem. Nem, nem, nem, nem, nem, NEM!!!
Már mindenki hallotta, a fél világ pedig tudja, hogy az Opál hatalmas függővéggel zárul. Sokan mondták is, ráadásul én egy spoileres blog miatt a végét is tudtam, és akkor azt hittem, hogy rám már nem lesz hatással. Aztán, amikor elolvastam a végét, miközben még csak a könyv elejénél tartottam, rájöttem, hogy nem; igenis hatással van rám a könyv.
Aztán, mindig, valahányszor olvastam, elolvastam az utolsó egy oldalt. A végére immunisnak hittem magamat, de amikor befejeztem a könyvet, és becsuktam, a könnyek csípték a szememet, és azon gondolkodtam, hogy hogy lehet ezt megtenni az olvasóval?
Szóval... Jennifer, még találkozunk a rémálmaidban.
Hiába fog megjelenni a negyedik rész decemberben, én teljesen kivagyok, és tudtam, már tudtam, de hát ez nem elég.
Fáj.
Daemon...
Miért van az, hogy a könyv elolvasása után meredten bámultam magam elé, és nem tudtam magammal mit kezdene, csak lefeküdni aludni, és azon gondolkodni, hogy honnan szerezhetek egy Daemont?
De most megpróbálok uralkodni magamon.

3.

– Hiányoztál – ismertem be.
– Tudom. Nem élhetsz nélkülem.
– Ezt azért nem mondanám.
– Ismerd be!
– Na, tessék! Az egód már megint útban van – cukkoltam.
Daemon most a nyakamat csókolgatta, az állam alatt.
– Minek az útjában?
– A tökéletes hangulatéban.
Daemon felhorkant.
– Csak szólok, hogy ami útban van...
– Ne tetézd – intettem le (...).

Szóval, Katy eléggé megváltozott, de jó értelemben, meg egy kicsit rosszban is. Nem tudok semmit sem mondani. Egyszerűen... ARGH.
Daemon. Még most is rohadtul kibaszottul kurvára szeretem. ♥
Dee – hallottam róla, hogy a második részben esedékes haláleset (annyira nem akarok spoilerkedni) megváltoztatja őt, és ez tényleg így történt, de nem, de igen, de nem, de igen.

4.

Megpördültem.
– Adam halála nem Daemon hibája. Ne kend rá!
– Kat...
– Akkor kiér? – Dee állta a pillantásomat. – A tiéd?
Mély lélegzetet vettem.
– Igen.

Andrew is megváltozott, habár nem ismerjük.
Ash még mindig eléggé geci. :D
Dawson. Tudjátok. Ti már tudjátok, hogy a második résznek úgy lett vége, hogy Dawson visszatért. És imádom. Imádom Dawsont! Egyszerűen tényleg! Fantasztikus, ráadásul az ember nehezen bírja feldolgozni, hogy két Daemon van. Talán elájultunk, és kettőt látunk. Vagy Daemon-ék másféleképpen osztódnak. :3 ♥

Szóval itt a fő cselekmény egyértelműek az, hogy Betht kiszabadítsák – na, de kikkel?
TÚL SOKAT AKAROK MONDANI.
Nem tehetem.
Muszáj magamat visszafognom.

5.

– Várom a megvilágosodást.
– Az nincs.

A kötetben elég sokszor van kihangsúlyozva Katy által, hogy mindannyian eléggé megváltoztak, és ezzel nem is lett volna baj, ha a vége felé említi meg, és nem az elején, mert akkor ugye még nem sok mindent tettek, és nem érzékelhetjük a tetteikben történt változást.

Ez a rész azokat is Daemon-rajongókká teszi, akik eddig utálták az egész sorozatot. Ugyanis elég sok a cuki/romantikus jelenet, és ezt persze nem is bántuk! Tele volt izgalommal, titkokkal, és a végig megbúvó rejtéllyel, na meg a folytonos utalásokkal a végére.

6.

– Hát, itt van még a Holtak naplója és a Túlélő holtak.
– Nagyszerű – morogta Daemon.
– Finnyás! – feleltem a szememet forgatva.
– Persze.

Bátran mondhatom, hogy ez a sorozat eddigi legjobb része. Habár még vár ránk egy negyedik, meg egy ötödik, ráadásul a negyedikben nem más lesz, mint Daemon-szemszög is, szóval nehéz lesz felvenni a versenyt, a többi résszel, de mit lehetne tenni.

7.
Felperzseli az egész világot, hogy megmentse a cicáját.
Hősöm! Perzseljük fel együtt!


– Hiányoztál.
Megmarkoltam a csuklóit.
– Mindennap látsz.
– Az kevés – mormolta, és az ajkát a nyakamra tapasztotta, az ütőerem fölé. – Ráadásul mindig valaki mással vagy.
[...]
– Hát akkor nem beszédre kellene vesztegetnünk az időt.
– Igaz. – Megcsókolta a szám sarkát. – A beszéd csak időpocsékolás. – Most a másik sarkát. – Amikor beszélgetünk, abból általában veszekedés lesz.
– Nem mindig – nevettem.
– Cica... – Daemon hátrahajolt, és a homlokát ráncolva nézett rám.
– Na, jó... – Felmásztam az ágyra, ő pedig követett.

8.

– Mindig igazam van.

Amúgy, valakinek feltűnt a borító hátterében lévő alak? Amíg olvastam, végig azon gondolkodtam, hogy az most direkt van-e ott, vagy pusztán véletlen.
Végül nem tudtam eldönteni, így inkább a ti véleményeteket is kikérem. Olyan direktnek tűnik, de távolról nem.
Távolról beolvad a háttérbe, és úgy tűnik, mintha csak az ágat, és az árnyék csinálta volna, de mi van, ha nem?
Mi van, ha direkt van ott, és mégis mit akar jelenteni?

Talán valami baljós jel, vagy csak egy egyszerű véletlen?

Mindegy, de muszáj rájönnöm a dologra. :D
Ég bennem a nyomozási vágy. Lehet, hogy előkapom Az alibit, hátha az majd segít a nyomozásban. ;D


9.

– Nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy ne okozzak neki sérülést. Ugye, ezzel tisztában vagy? Szóval dupla adag bacont kérek.

A borít egyébként ezúttal is, csakúgy, mint az előző két köteten a mi magyar párosunk, Pepe, és Sztella szerepel. Annyira édesek együtt, és egyszerűen ahw... :3
Daemon zöld szeme ragyog, és mindig védelmezi Katy-t.
Imádlak Titeket. ♥

10.

A csók, amivel elnémított, mélyen felkavart, egyszerre töltött el gyönyörűséggel és félelemmel. Amikor Daemon megcsókolt, mindig úgy éreztem, a lelkemet keresi.
Pedig már régen a kezében volt, a szívemmel együtt.
Lassan lazított a szorításán, hagyta, hogy lecsússzak mellette, majd talpra állított. Szédülve néztem fel rá.
– Ezt miért kaptam?
– Elmosolyodtál.


Mi a kövek szerepe a Luxen sorozatban?

Obszidián – felforr, ha arumok vannak a közelben, és meg is lehet vele ölni őket.
Kvarc – ezzel lehet legyengíteni az arumokat.
Ónix – a luxenek (és talán az arumok?) számára fájdalmas, égő, gyengítő érzés.
(SPOILER!!) Opál – megerősíti a luxeneket, és ellenállást mutat az ónix ellen. (SPOILER VÉGE!!)

11.

Csókolóztunk. Beszélgettünk. Éltünk.

Az én kötetem száma: 0237
A tiétek?

És már íme... a negyedik rész borítója!

12.

– Szeretlek, Katy. Mindig szerettelek. Mindig szeretni foglak.


Borító: nekem sokkal jobban tetszik, mint az eddigiek, és egyszerűen imádom, ahogyan zöldből lilásba, majd kékbe mentek át, most pedig a világoskék jön. Imádom. Nem lehetne jobb. ♥ (Balra láthattok egy másik Opál változatot.)
Kedvenc karakter: DAEMON – ezt kérdezni se kell, Katy, Dawson, Katy anyja, Lesa
Legutáltabb karakter: Will, Dee, Andrew, Ash, Blake, khm, elnézést, Bart, Simon
Amit imádtam: Daemon+Katy, Dawson megismerése, és hűsége, Daemon, csak úgy, egészében
Amit utáltam: függővég, Blake, betörés
Érzéki mérce: huhúú, durva. Olyan mintha hússzor kitépnék a szívedet, és összenyomorgatnák, aztán visszatennék beléd, és hagynák, hogy úgy várd meg a következő részt. Pontosan.
Értékelés: rég olvastam ilyen jó könyvet. ♥ Habár, mindegyikre ezt mondom. :D

2014. szeptember 10., szerda

Stephanie Meyer: Bree Tanner rövid második élete – az Eclipse-hez

Szerző: Stephanie Meyer
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Fordította: Bosnyák Viktória
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 150
Sorozat: Twillight-saga
A mű eredeti címe: The short second life of Bree Tanner: An Eclipse novella
Fülszöveg:
Vonzó, veszélyes, végtelen világ...
Bree Tanner alig emlékszik előző életére, mielőtt érzékei csalhatatlanok, reflexei emberfelettiek és fizikai ereje megállíthatatlan lett volna. A szűnni nem akaró szomjúság előtti életére… az életére, amikor még nem volt vámpír.
Csupán annyit tud, hogy újszülött társaival élni kevesebb betartandó szabályt és még kevesebb elkerülhetetlen következményt jelent: figyelj a hátad mögé, ne vond magadra a figyelmet, és mindenekfelett érj haza napfelkelte előtt, vagy meghalsz. Amit nem tud: halhatatlan életéből már nem sok van hátra.
Aztán Bree váratlanul barátra lel, egy újszülött vámpír személyében. Diego hozzá hasonlóan kíváncsi teremtőjükre, akinek még a nevét sem tudják. Amikor felismerik, hogy az újszülöttek csupán sakkfigurák egy elképzelhetetlenül hatalmas játékban, Bree-nek és Diegónak el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll, és kiben bízik meg. 
De ha minden, amit a vámpírokról tudsz, hazugságon alapul, hogyan derítheted ki az igazságot?


Mi van gyerekek, annyira belejöttetek a Könyvek csatájába, hogy már ajánló nem is kell?
Ajaj. Már most félek, pedig alig kezdtem bele a kritikába… hogy mitől? Nem is, inkább kitől, kiktől. A Twillight-fanok haragjától, ugyanis még nem olvastam a sagát. (Megkövezhettek, bár azt nem tudjátok, hol lakom, szóval hihi!:D)
Mégis elolvastam ezt a novellát, avagy kiegészítő történetet az eclipse-hez. (De hé, az összes filmet láttam! Azért ez egy kicsit feloldoz a vétkemben, nem? Legalább tudtam, miről van szó.)
Nem csalódtam benne.
De komolyan, ez a könyv 200 oldal sincs, mégis megfogott. Nem igazán értettem, miért van mindenki annyira oda az írónőért, de most kicsit megszeppentem, mert tényleg remekül ír. Kedvet kaptam elolvasni a sorozatot is.
Na, de elég is az időhúzásból! Térjünk a lényegre. Ez a novella Bree Tanner szemszögéből íródik, aki egy kis mellékszereplő a történetben, s (spoiler!) (azoknak akik még nem olvasták az eclipse-t) nagyjából miután Belláék megismerik, azonnal meghal. (spoiler vége!) Bár nem annyira poén lelövés, hisz a cím is árulkodik. Mindegy.
Nagyon megkedveltem Bree-t. Az sem zavart, hogy vámpír, meg minden. Ő is a jó fej  – nem ri-banc! – főszereplőnők egyike. Minden oldalt szívesen olvastam, a gondolkozásmódját, a beszélgetéseit… a beszólásait!
Szerintem bátran ajánlhatom azoknak is, kik még nem olvasták a többi könyvet. Természetesen azoknak is, akik már olvasták, és szerették őket.
Vámpíros könyv a javából. De ebben a formában, ahogy az írónő megírta, egész kellemes volt, kidolgozott, értelmes. Hiszen ő gyakorlatilag megteremtette ezt az új népet – a vámpírok ilyes fajta népét.
Nem bajlódom a szereplők bemutatásával, egyedül Bree-ről és  Diego-ról beszélek.
Bree, mint említettem, jó jellemmel rendelkezik, van humorérzéke, és egész jó a felfogó képessége. Továbbá tizenöt éves, vagy tizenhat lehetett, amikor átváltoztatták. Maga sem tudja.
Diego. Oh, Diego, miért vagy te Diego? Mindenedet imádom! Imádom a nevedet, imádom a gondolkodás módodat, imádom, hogy annyira bolond vagy, jó értelemben… Imádom, hogy hihetetlenül aranyos vagy. (Pedig én nem nagyon szoktam a spanyolokra bukni ám.)
És szeretem, pontosabban jókat röhögök a beszólásaidon. Nem csak Bree-ét, hanem az én életemet is színesebbé tetted.
Ami a végén történt, mélyen megrendített.
Diegot legjobban a következő részlettel tudnám jellemezni : /#0.Részlet/

- Ámen, hugi. Az efféle csak bajt kever.
Fura. Diego fura. Mintha valami hétköznapi beszélgetést folytatna. Semmi ellenségesség, semmi gyanakvás. Mintha nem azt latolgatná, hogy mennyire nehéz vagy éppenséggel könnyű lenne megölnie ebben a pillanatban. Egyszerűen csak beszélget velem.

Továbbá, tőle vannak a kedvenc részleteim is. Bár, van egy, amit nem írhatok le, de azt hiszem, a legkedvencebb a harmadik mellett. Igazából, jobban belegondolva mind favorit.
Diego nagyon-nagyon aranyos, cuki, vicces, és nem mellesleg helyes, azokkal a hullámos fekete fürtökkel, és széles mosolyával. Egy ilyen vámpírt elfogadnék magam mellé!


/
#1.Részlet/

- Nehogy még a végén elérzékenyülj itt nekem!
- Micsoda?! Nem akarsz – tágra nyitotta a szemét, a hangja pedig affektálva egy oktávval feljebb szökkent – az öribarim lenni? – vigyorgott.
[…]
- Naaa, Bree! Legyél örökre a legjobb cimbim! Légyszi! – még mindig ugratott, de széles mosolya őszinte volt, és… reménykedő.
[…]
- Benne vagyok.
- Csúcs! A mi kis privát klubunk.
- Rém exkluzív – kontráztam.

/#2.Részlet/

Elvigyorodott.
- Legyünk nindzsák!
Rábólintottam.
- A szupertitkos nindzsa klub sokkal menőbben hangzik, mint ez az öribari dolog.
- Egyértelműen jobban.

 /#3.Részlet/ 

- Azt mondta: ,,Mondd meg Bree-nek, hogy kitaláltam a kézfogást. Négy nap múlva, amikor majd találkozunk, megmutatom neki.”

/Részletek vége./

Csak hogy tiszta legyen, egyébként ez teljesen önálló életet él. Csupán a legeslegvégén kapcsolódik bele egy picit, tényleg csak pár oldalt az eclipse-be. Bree életéről olvashatunk, pontosabban, mivel ő már halott, az életén túli életéről.
Szeretek benne mindent, de mindent. Egyedül jó pár karakter fejét törném le szépen, akik miatt az életen túli élet megnehezült főhősnőnk számára, és én kifejezetten meggyűlöltem őket.
Önző, csúnya, ronda, könnyezésre (kis túlzással, engem) fakasztó dolgot tettek egyesek!
Hogy mit? Hát, azt csak az elolvasása után tudhatjátok meg.




Borító: Gyönyörű, egyszerűen beleszerettem. Annyira egyszerű, és nagyszerű - mégis tükrözi a könyv hangulatát.
Kedvenc karakter: Diego, Bree, Fred, Carlisle (itt őt ismertük meg a legjobban, illetvee...) Edward (Nem annyira kedvenc, de kiérdemelt egy pontot, mert jó fej volt az utolsó oldalon. Figyelem: Tilos előre lapozni, még ha nagyjából mindenki tudja/sejti/ismeri, mi lesz a vége.)
Legutáltabb karakter: JANE, VICTORIA, FELIX, Aro, Riley (Hova tegyelek, te kis öleb?!) Raul, és a többi idiótája
Fujj Riley, fujj! Kívánok
egy karót
 a szívedbe.
Még ha nem is
 árt az neked.
Amit imádtam: Diego, és minden, ami csak vele járt, a beszólásai, a tettei, stb. (Nem kezdek el regélni, mert az hosszú lenne!) Seattle, a városka, ahol laktak, #mindenegyéb
Amit utáltam: Nem tehetek róla, de utáltam, amiért Bree-vel az élet ilyen kegyetlen. Jobbat is érdemelt volna ő. Ezen kívül pedig ha nagyon hibát akarok keresni: túl rövid volt! 
Érzéki mérce: Diego (jó leírni a nevét, és azt remélni, hogy nem mindenkinek a Jégkorszak rajzfilm-beli Diego jut eszébe először, mert nekem speciel ő jutott eszembe a név olvastán.) Van, ami késve esett le. De nagybetűs hűha.
Értékelés:




2014. szeptember 5., péntek

Olvasási szokások TAG

Sziasztok! Ez most nem a Könyvek csatájával kapcsolatos bejegyzés lesz, hanem, amint azt a címből láthatjátok is gondolom megnéztétek a címet, ez egy TAG bejegyzés lesz. Természetesen mi is meg fogunk jelölni embereket, akiknek el kell készíteniük ezt a bejegyzést (esetleg videót), és mivel én elsősorban a társnőimet jelölöm, úgy gondoltam, hogy egyszerűsítsük le a dolgot, és csapjunk a lecsóba!, azaz rögtön egy bejegyzésbe írjuk le a dolgokat.