Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2014
Fordította: eredetileg is magyar
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 454
Sorozat: Balla Adrienn
A mű eredeti címe: eredetileg is ez
A cseppet sem átlagos természetű Adrienn, a Bébé tizenegyedikes diákja egy nap borítékot talál a küszöbön.
A benne lapuló pendrive Adrienn osztálytársa, Balázs eltűnésének nyomozati anyagát tartalmazza, vagyis annak egy részét.
A helyes, de szemétkedésre hajlamos Balázs pár hónappal korábban lelépett otthonról, mindenki szerint azért, hogy megszabaduljon utált szüleitől.
Adrienn az újonnan felfedezett tények nyomába ered, miközben egyéb gondja is akad. Egyik este a parkban rajtakapja romantikus értelemben foglalt osztálytársát, Katát, a suli fenegyerekével, Janóval.
Másnap egy lány az évfolyamról megvádolja Janót, hogy leütötte és kirabolta, Adrienn viszont tudja, hogy ez képtelenség. Ki kell derítenie az igazságot, bár ellenségeinek száma egyre szaporodik.
~ EZEN a linken kép formájában lementheted/likeolhatod a bejegyzésben idézett szövegeket ~
1.Marad a net és a házi.
.jpg) |
| Szabó Tünde |
2.
- Mit csinálsz, édes gyermekem, egy vadidegen fiúval a szobádban, zárt ajtók mögött?
- Épp a jéghideg, élettelen testét darabolom.
[...]
- Tudod, hogy hol vannak a szemeteszacskók és a hipó, ugye?
- Persze, hogy tudom - nyugtattam meg. - Nem először csinálok ilyet.
3.
Szerintem meg le van..., de oltári magasról.
4.
- Na, mégis szomjas vagyok. - [...] - Anna néni, vodkát!
- Oroszt, vagy lengyelt?
Első sorban nagyon fontos lenne tisztázni, hogy én nem vagyok jóban
A történet több szálon fut: van az alap Balázs-sztori, aztán ott van a Janó-Kata-sztori, utána pedig a Gyöngyi-sztori. Huh. Meg még pár... :D
Szóval: Adri.
Adri... hát hogy is mondjam. Egy krimiimádó, folyton unatkozó, leendő írónak készülő (csak nekem tűnt fel, vagy már másnak is, hogy az elsőkönyves/kezdő író könyveiben/történeteiben mindig vam egy szereplő, aki ír - általában a főszereplők egyike?) tizenhét éves, budapesti lány, akinek súlyos múltja van (?), és vádolt lesz egy ügyben, így hát rákényszerül (?) arra, hogy kimossa nem csak saját magát, hanem még néhány embert az egészből.
Kicsit zavaros a gondolatmenete, mert, míg a könyv legelején ocsmány, ronda színként emlegette a borító fő színét (a zöldes-kéket), addig, harminc oldallal később már szépnek nevezte. MI VAN!?
(Személyes sértésnek vettem, a színem sértését, szóval én az első oldal után rosszban lettem Adrival. Ez van.)
Karesz nekem jellegtelen lett, egy szerencsétlen srác, akit átver a barátnője. Egyedül akkor kedveltem, amikor Adrival beszélt, mert olyankor jó poénjaik voltak, de egyébként én, a többiekkel ellentétben, teljes erőmmel Márknak szurkolok.
 |
| Hmm... egyszer már csináltam egy Team Márkot. :) |
Anya és Ádám. Cukik. Ádám kicsit sok, nem bírom, de, miért ne?
Laura nagyon jó fej volt, szimpi, kedves, csak azt sajnáltam, hogy a történetbe későn lépett be.
A titokzatos Iván, nem más, mint Adri édesapjának az öccse. Ugyan ez nagyon nem volt titok, hiszen a könyv elején, oda volt írva a szereplőgárdához, számomra mégis nagyon nagy rejtély volt, hogy mégis ki ő, és mi köze Adrihoz, csak azért, mert nagyon debil voltam, és hiába nyálaztam át sokszor (NAGYON sokszor) a szereplők listáját, magyarázattal, hogy ki ő, ami a könyv legelején van, nekem nem esett le, hogy Iván, azaz Iván. Na, ilyen debilséget? Egyébként róla, nem sokat tudnék mondani, hiszen nem szerepel. :D
5.
Egy tizenhat éves srácnak, aki kémesdit játszik egy gimi folyosóján, tényleg szüksége van egy szakértő segítségére.
Egy tizenhét éves lánynak, aki nyomozósat játszik Budapesten, tényleg szüksége van egy szakértő segítségére. De komolyan. Adri nem normális. Túlzásba viszi az ügyet. Értem én, hogy a becsülete szólította, na meg a tudat, hogy besározhatják, meg persze az is, hogy a kiba-szott kö-csög Kolozsvári valamiért a hazugságot akarja bebizonyítani, hogy eldöntötte; ő majd fényt derít mindenre.
Kolozsváriról körülbelül csak annyit, hogyha Magyarországon valóban léteznek ilyen nyomozó, (hogy a hazugság bebizonyításán dolgozik, nem pedig azon, hogy szemtanúkat keressen az ügyhöz!) akkor jobb, ha futunk!
(Nyugodj meg, nyugodj meg, nyugodj meg.)
Szóval erre hiába vártam, nem jött el a varázslatos pillanat, de nem baj, túlélem. Viszont. Viszont...
Afelett a tény felett nem tudok eltekinteni, hogy a könyvben semmi fejlődés nem történt. Nem zárták le a Janó-ügyet, a Balázs-ügyről sem tudtunk meg szinte semmit, szóval semmit sem csináltunk, csak egy hónapot elbasztunk az életünkből. Jó, én csak két hetet, ami ugyebár soknak számít nálam, de AKKOR IS!
Ugyan már sok más blog is említette, de azért én is leírnám, hogy ezt a könyvet nehéz olvasni.
Mindennek a közepébe csöppenünk, nem ismerjük a szereplőket, az alapokat, de a főszereplő, és az író már igen, és az elejétől fogva eltekintett attól a ténytől (magasról leszar-ta), hogy az olvasó a könyv végéig egy kukkot sem fog érteni, sem az első két oldalon leírt szereplők listájából, sem a történetből. Ugyanis, hiába ismeri már a főszereplő az összes szereplőt, mi még nem, és őszintén bevallom; az elején csak bezavart az első oldalakon található szereplőlista, egyedül a végén nyújtott segítő kezet.
Azt viszont a jó dolgok listájára kell írni, hogy Adri és Karesz eléggé sokáig elvoltak a pendrive feltörésével, és még csak nem is 'varázslatos feltárulás' volt, hanem komoly feltörés. BIG LIKE. Azonban, ha belegondolunk, emiatt a történet megakadt; hinnéd te. De NEM. El sem hiszem, de nem, ugyanis annyira durván gyorsan jöttek az új infók, Adriról, a családjáról, a barátairól, az osztálytársairól, és persze a híres-neves ügyekről, hogy az első 2-3 hét elolvasását szakszerű lenne naponta megtenni (értsd: a könyv napokra van osztva, vagyis minden nap egy napot olvasnál el), de ez egy kicsit hosszúkás lenne, így azt tanácsolnám nektek, amit én is bevetettem; ne erőltessétek az olvasását, hagyd magadnak, hogy megemészd, aztán, amikor érzed, hogy igen, akkor olvasd!
A reklámszöveget már mindenki ismeri (Nem hagyhatod, hogy a hazugság győzzön!), de miért is ez az? Hát azért, mert a Balázs-sztori mellett, a könyv főcselekménye az, hogy az egész Janós-dolog rendbe jöjjön. Így lesz fontosabb szereplő Kolozsvári, aki az ügyön dolgozik, és valamiért mindeképpen be akarja mártani Janót. Így hát Adri, lévén, ő az alibi, rákényszerül arra, hogy igazolja saját, és Janó igazát is. Na, ehhez jön a reklámszöveg, mivel Adri nem hagyhatja, hogy Kolozsvári és a hazugsága győzzön.
Adri túl sokat titkolózott. Van egy olyan határ, ami a Titok Határ. Ez egy mérték, annak a mértéke, hogy egy könyv mennyi titkot bír elcipelni magán. Ez a könyv, ezt a határt jócskán túllépte.
Nem volt elég, hogy Adri múltjáról szinte semmit sem tudtunk meg, mert nem volt hajlandó elmondani, de a többieket, az eseményeket is körbelengte ez a furcsa, túl nagy titokzatosság, de Adri, bármit is tervezett, arról mi nem tudtunk. Tehát történtek a dolgok, csinált ezt-azt, mi meg azt se tudtuk, hogy miért, csak később jöttünk rá, hogy "jaaaa...!", de nekem ez így túl sok volt.
Ez a könyv kifejezetten a rejtélyek kiderítéséről szólt, és ezzel én teljesen meg is vagyok elégedve; na, de hol marad a szerelem? Ha a következő rész címe nem az lesz, hogy Balla Adrienn - Mézmázas nyomozás akkor felrobbantok egy bombát. Amúgy neeeeeem! (Vagy mégis?)
Azért így a végére elismerném Szabó Tündét, amiért az első könyvét sikerült bejuttatnia egy ilyen jó kiadóhoz, ilyen jó borítóval, fantasztikus mellékszereplőkkel (ÉLJEN MÁRK!! NE VÁLTOZZ MEG SOHA!), lottyadt főszereplőkkel, de főszereplőkkel, rejtéllyel, túl sok titokkal, és egy véget nem érő hajszával (hol van Balász?), még fényes jövő vár rá.
(Megjegyzés: a könyv illata fenséggggges!!!, ráadásul az elején az egy MATRICA, amit én már le is szedtem, még az olvasás közben, és már akkor a kissé csupaszabb borítót nézegettem, de aztán megszerettem, és most már egyenesen dúl-fúl közöttünk a love!)
Borító: ISZONYÚAN JÓ, szerelmes lettem a borítóba, ráadásul a kötet vége (kicsit spoiler!) megalapozza nekünk a második kötet pink színét... (kicsit spoiler vége!) na, hányni fogok tőle, vagy hányni fogok tőle? Valamint elkészítettem egy alternatív változatot is, amit a Twitterről leszedett képemet használtam alapul (kép fentebb).
Azért így a végére elismerném Szabó Tündét, amiért az első könyvét sikerült bejuttatnia egy ilyen jó kiadóhoz, ilyen jó borítóval, fantasztikus mellékszereplőkkel (ÉLJEN MÁRK!! NE VÁLTOZZ MEG SOHA!), lottyadt főszereplőkkel, de főszereplőkkel, rejtéllyel, túl sok titokkal, és egy véget nem érő hajszával (hol van Balász?), még fényes jövő vár rá.
(Megjegyzés: a könyv illata fenséggggges!!!, ráadásul az elején az egy MATRICA, amit én már le is szedtem, még az olvasás közben, és már akkor a kissé csupaszabb borítót nézegettem, de aztán megszerettem, és most már egyenesen dúl-fúl közöttünk a love!)
NEM HAGYHATOD, HOGY A HAZUGSÁG GYŐZZÖN.
Kedvenc karakter: MÁRK (őt senki sem előzheti meg), Adri, Karesz (de csak az Adrival folytatott beszélgetéseknél, mert amúgy nem szeretem...), hát öö.... öööö... Laura! (ő nagyon szimpi!), Vica, Olivér, Réka
Legutáltabb karakter: Kata, Gyöngyi, Atesz, Mike, Dani, Móni, Janó, Saci, Ivett, Rebeka (nem hagyom, hogy elrontsd az Adri és Márk között alakulóban lévő szerelmet, te bi-tch!), Krisztián, Zsidai, Tordai Viktória, Kolozsvári
Amit imádtam: ... ADRI + MÁRK! ♥♥♥♥
Amit utáltam: hát, talán azt, hogy a főszereplő minden gondolatát, és tervezését eltiltotta tőlünk; a túl sok titok; Kolozsvári; és azt, hogy az elején nem tudtam ki kicsoda
Érzéki mérce: hát, max. felbasz :D
Értékelés: azért várom a második részt!
U.I.: Szabó Tünde büszke lehet, hogy a könyv kritikájának megírása közben, és átgondolása alatt egyszer sem jutott eszembe Leiner Laura és A Szent Johanna Gimi!! Csak most, ránézve, a könyvespolcra, de még így sem tudom kapcsolni a könyvhöz (lehet, hogy a szerelmi szál hiánya miatt).
