Kelley Armstrong & Melissa Marr - Loki farkasai

Szerző: Kelley Armstrong & Melissa Marr
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2014
Fordította: Bihari György
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 296
Sorozat: Blackwlli Históriák I.könyv
Műfaj: természetfeletti, ifjúsági, kaland, mitológiai
A mű eredeti címe: Loki's Wolves
Fülszöveg:

A dél-dakotai Blackwell városának legtöbb lakója egyenes ági leszármazottja Thor vagy Loki istennek, így a tizenhárom éves Matt Thorsen és két osztálytársa, Fen és Laurie Brekke is. Mivel számára ez a családtörténet része, Matt úgy ismeri az északi mítoszokat és isteneket, mint a tenyerét – ez azonban nem jelenti azt, hogy hisz is ezekben. Amikor tudomására jut, hogy közeleg a Ragnarök, és a végső harcban neki kell majd képviselnie az isteneket néhány gyerekkel, alig hisz a fülének. De a feladat akkor is rá vár, így Laurie és Fen segítségével megállíthatatlan csapatot hoz létre, hogy megelőzze a pusztítást.

Manapság felkapott, hihetetlenül menő dolog 13 évesen megmenteni a világot. Azt hiszem, el kéne gondolkoznom az életemen. Én már meghaladtam a korhatárt, de talán még beengednek a Sorba, Ahol A Világmegmentésre Vállalkozó Tízen háromévesek állnak. Küldök majd képeslapot, amin épp selfiezek a Világmegmentésekor, ha úgy adódik, jó?
Én nem olvastam  a Percy Jackson könyveket. Gyertek csak, tudom, hogy most is sokan ki akarnak nyírni, merthogy ez egy ilyen meg olyan hihetetlenül jó könyv, és milliószámra imádják. De nyugi van, egyszer eljutok odáig is, még maradt egy "kevéske" az életemből. :D
Szóval, azért ezzel kezdtem, mert nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Még úgy is, hogy nem olvastam... még úgy is Percy Jackson nem Michael Jackson feelingem volt ettől a könyvtől.
Tehát, akiknek az a könyv tetszett, vagy utálni fogják ezt a könyvet (Mit lopja az én kedvenc sorozatom

ötletéét?!) vagy imádni. (Hú, de jó! Mondjuk, nem ér fel a Percy Jackson sorozathoz talán, de nagyon jó, mert szeretem az ilyen istenes-mitológiai-kaland könyveket!)
Itt mondjuk nem görög, hanem skandináv/germán(északi) mitológiák játszanak főbb szerepeket. Már a cím is árulkodik, Loki farkasai. Loki a mitológiában egy germán tűzisten.
A könyvben még valamilyen módon, - később kifejtem - benne van Baldr isten, Odin, Thor,  meg valami iker istenek, és persze rengeteg mitológia lény. Legtöbbjüket persze főhőskéink kívülről fújják - hisz csupa olyan szörnyeteggel találkoznak, akiket már Loki vagy Thor legendájából ismernek.

Matt előszeretettel ismételgetett mondatai közé tartozik valamilyen festmények emlegetése Thor isten vagy Loki isten "életképeiből". Na meg a nyavajgás, hogy őt a nagyapja azért "választotta ki", hogy meghaljon. Mondjuk, ilyen szempontból megértem. Én sem lelkesednék, ha amikor a szüleim megtudnák, hogy kiválasztódtam egy (nagy valószínűséggel) halálos küldetésre, akkor Iphont meg terepjárót ígérnének nekem. Kedvesek, mi? Éljen a családi szeretet a Loki farkasai c. regényben kibontakozva!

Lényegében arról szól ez a kötet, - vagyok olyan bizakodó, hogy a másodikban már reménykedem, több dolog fog történni -, miképpen Matt, és az unokatestvérei, Laurei és Fen nagy nehezen összeszednek egy szó szoros értelmében isteni bandát. Ugyanis, ezeket a gyerekeket úgy tartják fenn, mint istenek leszármazottjai. Ennyi erővel én is lehetnék akár Zeusz lánya, csak nem tudok róla, mert az ükanyám ükanyjának ükanyjának ükanyja mondjuk elfelejtette továbbadni ezt az érdekteles tényt. Nagyon fennakadtam ezen a témán.
És hogy mégis miért szöktek meg a szüleiktől, kiskorúként, egy rendőr, avagy seriff apukát (Matt részéről) maguk mögött tudva? Mert eléggé valósnak bizonyult, hogy ez az egész jóslat-bigyusz beteljesül, és hogy ez a Ragnarök, amit ők a Világvége szebb elnevezésének tartanak (tehát így nevezik) elkövetkezik. Amennyiben Matt nem küzd meg egy bazi nagy kígyóval.

! Logika túltengés, figyelem. !

Ezt a részét nem igazán értettem. Na de ennyit erről.

Viszont most még beszélnék a főbb szereplőkről, hogy ki milyen istenség leszármazottja, és szerintem bőven eleget megtudtatok erről a könyvről. Akinek tetszik, annak tetszik. Akinek nem, annak nem. Ez van; ez a könyv egyszerűen ilyen!

Hölgyeké lenne az elsőbbség, ha én nem Fen-nel szeretnék mindenáron kezdeni. Fen, áh, Fen. Egy idősebb, még az eddiginél is izmosabb, és lehetőleg magasabb verziót belőle simán elfogadnék! Annyira bírtam a beszólásait. Ha ő nem lett volna, nem bírtam volna ki ezt a könyvet, az unalmas részeit mármint. De Fen miatt tovább olvastam! *büszke magára*

Fen... ő ilyen forró vérű, rosszfiús-beütésű (figyeljétek meg, ilyen gyerekekből lesznek a sexy rossz fiúk! xD) lázadó, és hihetetlenül jó humorérzékű, vagy legalábbis irónia érzékű Loki leszármazott. 

Szeretem benne még a néha felnőttes viselkedését is. Azt már nem, hogy talán kicsit vészesen közelít Laurei-el kapcsolatban az esetleges vérfertőzéshez. Márpedig azt nem akarjuk. Hacsak a jövőben ki nem derűl, hogy amúgy nem unokatesók. Mert azt is simán kinézném a fordulatokból.

/#1. - Fen/

 ,,- Fizettem - mondta - Ismeritek a szabályokat. Kvittek vagyunk."

/#2. - Fen/

,,- Látom jól elintéztek... Mármint van egy-két kék foltod - mondta.
- Tényleg? Nahát. Észre sem vettem."

Matt, Matthew. Szívből gyűlölöm a Matthew nevet, ezért maradjunk a Matt-nél. Ő a főszereplő, aki szegény arra hivatott, hogy egy óriáskígyóval meg kell küzdenie a Ragnarök bekövetkezésének megelőzése miatt. Én már a kicsi kígyóktól frászrohamot kapok, na de egy hatalmastól?!
Ööö... hát ő ilyen diplomatikus, kicsit vezéregyéniséggé avandzsált karakter volt. Nem tudom, szerintem ő nem kapott túl sok tulajdonságot, bennem róla semmi nem maradt meg.
Kalapáccsá tud változni a medálja, ebből következtethetünk mitológiák ismeretében arra, hogy talán Thor isten leszármazottja.

/#3. - Matt/

,,Azt várják tőlem, hogy meghaljak. Nem a bajnokuk vagyok, hanem az áldozatuk. "

/#4.Matt/

 ,,- Ki vagy?
- Tudod te.
- Az egyik norna. A Jelen.
[...] - Mondtam, hogy tudod.
[...] - A többit kitől kérdezhetem meg?
- A Jövőtől. Már vár rád."

És végül Laurei. Hazudnék, ha azt mondanám, nem idegesített. De azért tűrhető karakter volt, egyes más (khhhmm, Astrid) női karakterekhez viszonyítva. Ő ellensúlyozta a férfiak-megmentik-a-világot-dolgot, mint lány, ott volt, és kikérte magának, hogy ne hagyják ki a buliból, csak mert "gyengének" ítélik. Szimpi megszólalásai is voltak. Ő is Loki leszármazott volt egyébként.

/#5.Laurei/

 ,,- Rossz az elméleted.
- Nem mondod."

Miután elkezdtem képeket keresgélni a bejegyzéshez, kibogaráztam azt a botrányos tényt, amely bizonyítja, hogy az angol kiadású könyvben VANNAK KÉPEK, míg a magyarba valahogy eltűntek. Pedig már reménykedtem, hogy kapunk olyan gyerekes és nem a legszebb förtelmes rajzokat, mint például a Rémek sulijában! :c
De milyen már ez!
Komolyra fordítva a szót, örülök, hogy ez a kiadás megúszta a képeket. És cuki ez a macska.
Továbbá, itt a vége az ajánlónak!
Most összegzem, még egyszer és utoljára (ha nem hangzott volna el vagy ötször) hogy ezt nem merem bárkinek ajánlani, csak azoknak, akik kedvelik a témát, nem rettenek meg az E/3 beli, több szálon futó fogalmazásmóddal.

Az elkövetkező kötetek borítói:

2.kötet : Odin hollói

3.kötet : Wilki Lokiego (?)

Cím: Megírták a könyvet. Nem kezdek el kötekedni, hogy a kidolgozottabb címválasztást is megengedhették volna. Gondoljunk bele, milyen fáradtak lehettek az írók, mire végeztek a könyvel. Meg... azért van benne elég Loki farkasai. 
Borító: A farkasok még oké... de az emberkék eléggé furcsák. Továbbá, vigyázzatok, hogy fogjátok a könyvet olvasás közben, nekem például a Loki Farkasai feliratből a szürke csillám teljesen a kezemre tapadt! 

Kedvenc karakter: Fen, Baldr

Legutáltabb karakter: Astrid, én az elejétől fogva utáltalak ri-banc, kívánom számodra, hogy barátkozzon össze Hádésszel, és költözzön be az ő otthonába, a Pokolba!
[Milyen király "menj a francba" küldés már!:D]

Amit imádtam: Fen beszólásai; A hihetetlenül menő utolsó mondat; A mitológiák; A történet kidolgozása

Amit utáltam: Fen-en kívül nem nagyon voltak kidolgozottabb karakterek, inkább amolyan bábuk, amik néha benyögnek ezt-azt, de amúgy úgy mozognak, ahogy a forgatókönyv meg van írva; Matt, aki elméletileg a főhős, néha egy öt éves síró kislány szintjére sem jutott fel...

Érzéki mérce: Ha csak nem lesz itt vérfertőzés a következő részekben, szerelmet nem nagyon tudok mondani; Inkább barátságon van a hangsúly, még a családot sem mondhatom, mert hé. Ki az a szülő, aki mikor kiderül, hogy a fiát egy halálos küldetésre kell küldeni, Ipodot ígérget neki, meg mosolyogva gratulál?!

Értékelés: Jó könyv, de nem a legjobb. Személytől függ, itt nagyon igaz az "ízlések és pofonok" meghatározás.