Könyvmolyok blogja: Tamara Ireland Stone: Elválaszt az idő

Szerző: Tamara Ireland Stone
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2013
Fordította: Cziczelszky Judit
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 380
Sorozat: Time Between Us
A mű eredeti címe: Time Between Us

Fülszöveg:
Szeretni valakit nehéz.
De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.
Felemelem a fejem, és egyenesen ránézek. Most még félszegebben mosolyog, de ugyanolyan kedvesen. Mintha tudná, ki vagyok. Őszintén. Ettől olyan érzésem támad, hogy talán érdemes lenne megismerni, és önkéntelenül visszamosolygok rá.
Még akkor is vigyorgok, amikor befordulok a következő kanyarban. Aztán mielőtt végiggondolhatnám, mit csinálok félúton hátrafordulok, és ismét rápillantok.
Eltűnt.
Megpördülök, és a futópályát pásztázom a tekintetemmel. Aztán a padokhoz futok. A lépcső aljánál egy pillanatra megállok, és eltűnődöm, vajon ott volt-e egyáltalán. De végül csak összeszedem a bátorságom, és megiramodom felfelé.
Nincs ott, de biztosan tudom, hogy ott volt. Otthagyta a nyomát: a friss hó összepréselődött azon a helyen, ahol ült. Alul pedig ott a két lábnyom.
És akkor feltűnik még valami.
A saját lábnyomaim egyértelműen kivehetőek körülöttem a porhóban, az ő nyomai azonban nincsenek sehol. Pedig ott kellene lenniük, kétszeresen is hiszen egyszer odament a padhoz, aztán pedig elment onnan. De sehol semmi, csak a vastag, szűz takaró.

Mások véleménye:

"Szerelmes történet a javából - szívdobogtató, intenzív és letehetetlen!"
Elizabeth Scott, bestseller szerző

forrás: angelikablogja.blogspot.com

Ezzel a könyvvel nehezen jutok dűlőre. De tényleg.
Az egész nagyon izgalmasan indult, úgy is folytatódott, a rejtély ott lappangott a sorokban, mégis, egyszerűen volt, amikor unatkoztam, és nem tudtam, hogy most mégis mire várok, minek kéne történnie.
Oké, hogy a szereplőknek időre volt szükségük, de hát akkor is, vártam a történéseket, aztán mikor már a százötvenedik oldalt elhagyva rájöttem, hogy lehet, hogy a semmire várok, kiakadtam. De erőt vettem magamon, félretettem a kételyeimet, és rávettem magamat, hogy vakon megbízzak a könyvben, na meg persze Tamara Ireland Stone-ban - milyen hosszú neve van, csoda, hogy képes voltam megjegyezni.
Az alapsztori: Anna egy tizenhat éves (biztos ez, Zoey? Áhh, nem tudom, hogy hány éves!!!) Illinois állami lány, aki beleszokott az unalmas hétköznapokban, egy unalmas ütemtervet követve - reggeli, futás, átöltözés, merengés, suliba Emmával, beszélgetés Emmával, haverkodás Alex-szel, suli, haza, merengés, alvás -, és akkor váratlanul egy új fiú jelenik meg az iskolában, aki nem kis meglepődéssel fogadja a hírt, miszerint a lányt Annának hívják. De ez még csak a kezdet -, mert Bennett-nek olyan titkai vannak, amelyek talán örökre titkok is maradnak.
A közepéről nem igazán tudnék mesélni, gerlepárt játszanak, ami cuki meg minden, de egy kicsit irritáló, mivel végig ott lappang a háttérben a gondolat, hogy "hé! Ezekkel bármikor történhet valami, aztán sutty!". Igen.

forrás: www.randomhouse.com.au

Az eleje, mint már mondtam kicsit unalmas, a közepe romantikus, de idegesítő, mert titokzatos, a vége pedig izgalmas. Fergeteges! Fantasztikus! Istencsászár! Nem hiába ért ez el akkora sikereket!
Egyszerűen, ez a könyv bebizonyította nekem, hogy az igaz szerelemet nem lehet csak úgy, ahhoz még az idő sem elég. Tényleg, valóban fantasztikus olvasmány, mindenkinek el kell olvasnia, egyszerűen... erre szokták azt mondani, hogy "egy élmény". Mintha én is átéltem volna.
De akkor is. Én a végét imádom a legjobban.
Amikor kiderül minden. És amikor minden, amit addig biztosnak hittél hirtelen felborul, és már semmi sem az, mint aminek látszik.
Annában azt imádom a legjobban, hogy nem elégszik meg azzal, ami van, ami csak úgy alapból ott van, hanem utazni akar. Szerintem szerethető személyisége van, jót akar másoknak, és ez jó, szeret sportolni, ami szintén jó, kedves, ami szintén jó, és nem beszél ki másokat csak azért, mert nem olyanok, ahogyan azt egy tökéletes világban elvárják, és ez is jó.
Emmában azt imádom a legjobban, hogy kemény csaj, de melegszívű. Benne viszont eléggé sok dolgot nem szeretek, szerintem ő eléggé... **** ~~(kurvás)~~, de hát, Tamara, te tudod.
Justinban azt imádom a legjobban, hogy iszonyúan figyelmes. Nekem ő benne van a kedvenc karaktereim között, és a fordulat, ami vele történik! Hát! Ezt figyeljétek majd meg!

forrás: tamarairelandstone.com

Bennettben azt imádom a legjobban, hogy rejtélyes -, ez köztudottan vonzza a lányok, mert ugyebár, ha mi nem tudunk valamiről, akkor tudni akarunk róla, és ha nincs meg valamink, amiről azt sem tudjuk, hogy mi, akkor meg akarjuk kapni.
A könyvnek, meg fog jelenni egy, úgymond "novellája" -, amit még nem biztos, hogy lefordítanak magyarra! -, ami Bennett szemszögéből fog íródni. Én, őszintén, nagyon kíváncsi vagyok erre, szeretném végre megérteni Bennett-et, úgy teljes valójában, mert számomra még mindig annyira titokzatos és behatárolhatatlan, na meg romantikus, hogy az borzalmas. Szóval: én várom!
És akkor jobbra láthatjátok is, ezt a bizonyos könyvet! ;)

// Részlet //

-Látod ott lent azt a sárga napernyőt? - kérdezem, és a part túlsó végébe mutatok, aztán felnézek rá.
Hunyorog, és a távolba néz.
-Igen - feleli csdálkozva.
-Ott kapni a legjobb mexikói kávét a városban.
Mosolyog, és látszik a szemén, hogy mindet ért.
-És ilyenkor nyitva vannak?
Bólogatok, mintha nagy szakértője lennék La Paznak. És az is vagyok. Hozzá képest legalábbis.
-Igen.
Bennett megsimogatja az arcomat, és megcsókol, mintha ennél jobb helyen nem is lehetnénk most a világban.
Összefonódnak az ujjaink.

// Részlet vége //