Cat Patrick: Forgotten, úgyis elfelejtem

Szerző: Cat Patricsk
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Fordította: Cziczelszky Judit
Oldalszám (a Köszönetnyilvánítás nélkül): 278
Sorozat: -
A mű eredeti címe: Forgotten - I remember my future, but mí past is a blank

Fülszöveg:
Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. 
Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor - bárhogy is próbálja - London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. 
Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.




Szinte mindenhol csak negatív vélemények terjengenek a könyvről. Mint például: "rossz a vége", "unalmas", "jobbat is ki lehetett volna belőle hozni", stb. Ezekben tényleg van némi igazság, de mégsem akkora, mint amennyit első olvasásra felfogunk.

Cat Patrick

Olvasás közben nekem is folyamatosan ezek a sorok jutottak eszembe - talán ezért volt, hogy ez a háromszáz oldal körüli könyv egy hétig kötött le. Tényleg van benne igazság - már mint abban, amiket írtak -, mert az elején unalmas volt az egész, úgy éreztem, hogy nehezen akar beindulni a történet. De megértem.
A főszereplőnk, London Lane az előző este írt jegyzeteivel kel és fekszik, hogy emlékezzen mindarra, ami azelőtt történt. Ez mind "szép és jó" - irónia -, csakhogy kiderül: London múltja megannyi titkot és fájdalmat rejt, mint a jövője. És London kénytelen utánaeredni a titokzatos temetős emlékének, mert úgy tűnik, hogy minden ott kezdődik/kezdődött.

Kinek a temetése ez?

London szerintem tök jó fej, nekem nagyon szimpatikus volt végig, úgy gondolkodik, mint egy normális tini. Luke... eleinte nem éreztem vele sehogy, de utána... olyan dolgokat csinált, hogy egyszerűen kénytelen voltam beleszeretni. Tényleg nem akartam, nem volt direkt, de ez történt. London anyukája nekem jó fejnek tűnt. Néha kicsit sok volt, olykor pedig kevés, de volt, amikor tökéletes összhangban volt ez az egész, szóval... like. London legjobb barátnője, Jamie. Ez mitől legjobb barátnő? Ez szerintem rémes volt - a baráti kapcsolat. Ez zavart az egészben a legjobban. Milyen barátnő az ilyen? Borzalmas. Nekem nem kellene - majd megtudjátok, hogy miért. Azt hiszem, ezek voltak a legfontosabb szereplők.
Mivel tudom, hogy egy negatív vélemény iszonyúan el tud bizonytalanítani mindenkit egy könyvvel kapcsolatban, ezért most vastagon szedve mondanám; minden hibája ellenére imádtam ezt a könyvet, nem szabad kihagyni.

Borító: Nem túl szókimondó, de mégis kifejező. Szerintem tökéletes, a betűtípus pedig jóval jobb. :) Bal oldalt pedig láthatjátok az eredetit!

Kedvenc karakter: Luke, London, Dylan

Legutáltabb karakter: Jamie

Amit imádtam: az egésznek a gondolatát; Luke+London jelenetek

Amit utáltam: Jamie viselkedése

Érzéki mérce: csókok... :)

Értékelés: tényleg, ezt a könyvet minden egyes hibája ellenére csak szeretni lehet, és szerintem tökéletes lett a befejezése :) Ja, és üzenem Cat Patrick-nek, hogy KÖVETELEK egy második részt. :)